Sziasztok!
Üdvözöllek titeket a blogomon! Remélem sokan fogjátok olvasni, annak ellenére, hogy még nagyon kezdő vagyok.Jó szórakozást az első fejezethez.
* Petruss *
„Utoljára itthon”
(Hedvig szemszög )
* Csengettek*
- Nyitom - kiáltottam, majd lerohantam az ajtóhoz.
- Szia! Gyere be – hívtam be Roxit.
- Szia, Hédi! Hogy állsz a pakolással?- köszöntött a
barátnőm.
- Hát igazság szerint én, tehát én még nem kezdtem el
pakolni… - húztam el a választ.
- Hogy-hogy nem, holnap reggel indulunk. Ugye nem jött közbe
semmi? – riadt vissza Roxi.
- Áhh, dehogy csak egy One Direction interjút mutattak, és
hát muszáj voltam nézni… Olyan cuki volt benne Harry – mondtam.
- Ja, persze, gondolhattam volna. Segítek pakolni, de csak akkor,
ha közben...
- Igen, tudom, nem hallgatunk 1D-ét és nem is beszélünk róla
– szakítottam félbe.
- Dehogyis éppen azt akartam mondani, hogy meg szeretném
ismerni a srácokat, és valójában tetszik a zenéjük is.
- Hogy, tessék? – jött ki belőlem ez a két szó, és azt
hittem rosszul hallok.
- Igen, jól halottad azt mondtam, hogy szeretném megismerni
az 1D-ét.
- Rendben – mondtam. De közben a gondolataim teljesen máshol
jártak… Ha Roxi meg akarja ismerni a bandát akkor az csak egy dolgot,
jelenthet… Roxinak teszik valaki az együttesből.
- Roxi – szólítottam meg – És ki tetszik neked?
- Hát ömm … Niall, de honnan tudtad?
- Elég régóta vagyunk barátok és amúgy is nem szeretsz egy
bandát ( szó szerint utálsz), erre egy nap bejelented, hogy meg akarod ismerni őket,
na de gyere pakolni, mert soha nem leszek készen.
- Igen, igazad van pakolni, kellene, de nem fura, hogy pont
egy sztárba vagyok belezúgva? – kérdezte, és közben felmentünk a szobámba.
- Lehet, hogy fura, de most már én is így vagyok vele.
Nagy nehezen sikerült bepakolnunk, nagyon jól éreztük
magunkat, végig beszélgettünk és most már Roxi is igazi Directioner. Kapott
tőlem Niall- es karkötőt, és egy 1D-és nyakláncot is.
Hát, igen nem mindig sikerült a pakolással foglalkoznunk, ez a kép is azt bizonyítja :
Én vagyok a
szöszi, és Roxi pedig a barna. Nagyon sok hülyeséget
csináltunk mi így együtt, és még fogunk is, annyi változtatással hogy Londonba
Roxinak vannak rokonai így ő ott fog lakni. Nekem pedig szállást kell keresnem,
mivel a giminek, ahová felvettek minket nincsen kolesza. Annyit dumáltunk, hogy
csak arra eszméltünk fel, hogy anyu hazajött a munkából. Elköszöntünk, majd visszamentem a szobámba, bekapcsoltam a gépem és felnéztem twitterre. Egyetlen egy üzenetem érkezett,
a volt barátomtól, Zalántól. Ezt írta:
„ Szia, Hedvig!
Sajnálom, hogy múltkor szakítottam veled, nem tudom mi ütött
belém. Hülye voltam, tényleg nem tudom… Ha ez segít a csajnak is volt barátja,
így nem jöttünk össze. De nagyon sajnálom és szeretnék bocsánatot kérni
mindenért. Nem kell, hogy újra összejöjjünk, csak ne legyünk haragban.
Zalán „
Erre csak annyit írtam vissza, hogy barátok maradunk, és nem
haragszom rá, de ne is álmodjon róla, hogy újra összejöjjünk. Aztán
megfürödtem, kiválasztottam a ruhámat és elmentem lefeküdni.
